MINDENT MEGPRÓBÁLTAM,
ÉVEKIG KÜZDÖTTEM
október 21-én mégis a legrosszabb rémálmom vált valóra: a hatóságok kitépték a nagyapja karjából a négyéves Armit, és átadták az alkoholproblémákkal küzdő biológiai apjának.
Armi csak magyarul beszél, nem ért angolul – most teljesen magára hagyatva, egy másik országban él. Az amerikai bíróságon új ügyvédet kell megbíznom, hogy visszaszerezhessem a fiamat.
Minden perc számít – segíts, hogy újra a karomba zárhassam!
"MEGTESZEK MINDENT, HOGY TE, A SZÜLEID ÉS AZ ÉN SZÜLEIM SOHA NE TALÁLKOZZATOK VELE."
-ÍRTA ARMI BIOLÓGIAI APJA, AKINEK A HATÓSÁGOK ÁTADTÁK A FIAMAT.
Mi történt?
Az elmúlt napokban életem legfájdalmasabb pillanatait éltem át.
Kisfiamat, Armit október 21-én az óvodából rendőri kísérettel elhurcolták, miközben a magyar gyámügy, a végrehajtó és a rendőrség együttesen cselekedett.
A gyermek életét veszélyeztetve, iratai, gyógyszerei, ruhái és oltási könyve nélkül, erőszakkal, édesapám kezéből kitépve adták át a bizonyítottan alkoholproblémákkal küzdő, magyarul nem beszélő biológiai apának.
A magyar gyermekvédelmi szervezet pontosan tudta, hogy az apa alkoholista — hiszen a bizonyítékok (pszichológiai szakvélemények, ittas vezetések, videók, üzenetek) a birtokukban voltak. Mégis végrehajtottak egy ítéletet, amely soha nem lett megfelelően kivizsgálva.
Armi az elmúlt három évben Magyarországon élt, magyar nyelvű óvodába járt, és jól érezte magát. Az édesapja ez idő alatt semmilyen kapcsolatot nem tartott vele: nem fizetett gyermektartást, nem keresett minket, nem küldött sem születésnapi, sem karácsonyi ajándékot.
Békés úton megegyezés
Több alkalommal próbáltunk békés úton megegyezni.
Egy indiai származású közvetítő segítségével - mert Armi biológiai apja indiai-amerikai - több egyezségi javaslatot is küldtünk az apának, konkrét kapcsolattartási időpontokat is felajánlva, de ezekre soha nem reagált, és ügyvédje sem volt együttműködő.
Mindvégig hangsúlyoztuk, hogy a gyermek érdeke a legfontosabb.
Egy négyéves kisfiút semmilyen kultúrában, semmilyen körülmények között nem szabadna elszakítani az édesanyjától.
Idén nyáron még úgy tűnt, az apa családja is nyitott a párbeszédre. Szeptember 26-ra Bécsben már konkrét találkozót terveztünk, hogy megbeszéljük a láthatás részleteit – azonban az apa az utolsó pillanatban visszalépett.
2023-tól kezdve a létező összes jogi tat végigjártam. Volt tárgyalásunk az USA-ban, voltak pereink Magyarországon.
Kértem segítséget a gyámügytől, a hatóságoktól, a bíróságoktól.
A fiam egy jogi útvesztőbe került, egyetlen hiányzó dokumentum miatt kínoznak minket lassan 3 éve, miközben az apa alkoholizmusáról, agresszív viselkedéséről és elhanyagoló viselkedéséről egyre csak gyűlnek a bizonyítékok.
De a jog nem hallgat meg, a jog nem érez együtt, a jog nem mérlegel. A jogot nem érdekli egy 4 éves kisfiú jólléte, csak egy nyomtatvány, ami nincs kitöltve.
Jogi útvesztő
TÉNYEK - KRONOLÓGIA
2022
2022 decemberében hazaköltöztem Magyarországra az akkor egyéves kisfiammal, mert az apja bántalmazó volt, és alkoholproblémákkal küzdött. Gyermekem biztonsága érdekében távoztam, és nem vettem retúrjegyet. Az apa teljes mértékben tisztában volt az utazásunkkal — ő vitt ki bennünket a repülőtérre. Még ugyanabban a hónapban eljött Budapestre, és egy hetet velünk töltött.
E látogatása során ő maga írta alá azokat a dokumentumokat, amelyek a fiunk magyarországi állandó tartózkodási engedélyéhez szükségesek voltak. A kisfiam kettős állampolgár — magyar és amerikai. Az apa ekkor pontosan tudta a lakcímünket és a gyermek új, magyarországi állandó lakcímét is. Azt is tudta, hogy a gyermek magyar óvodába jár. Az első két látogatása során soha nem tett panaszt, és nem jelentette, hogy a gyermeket illegálisan tartanám Magyarországon.
2023
Eközben Magyarországon elindítottam a gyermekelhelyezési és láthatási pert. Miután az apa hivatalosan értesült erről az eljárásról, az Egyesült Államok bíróságához fordult, azt állítva, hogy jogellenesen tartom vissza a gyermeket Magyarországon. Ennek eredményeként New Yorkban is eljárás indult.
A New York-i bíró sokáig mérlegelte, hogy Magyarországnak vagy az Egyesült Államoknak van-e joghatósága az ügyben, hiszen én nyújtottam be előbb a keresetet, és az apa megfelelő értesítést kapott. A mai napig nem értem, miért döntött úgy a bíró, hogy az Egyesült Államok gyakorolja a joghatóságot. Végül az amerikai bíróság elrendelte, hogy a fiamat vissza kell vinni az Egyesült Államokba.
Akkoriban egy amerikai ügyvéd képviselt. Kértem tőle, hogy fellebbezzen a döntés ellen, mert határozottan nem értettem egyet vele. Kezdetben el is készítette a fellebbezést, de később úgy döntött, hogy nem nyújtja be, arra hivatkozva, hogy nincs jogi alapja, és a beadás akár szankciókat is vonhat maga után. (Erről írásos e-mailt kaptam tőle.) Ennek ellenére azt tanácsolta, hogy térjek vissza New Yorkba a gyermekkel, de ettől nagyon féltem. Azt mondta, ha nem megyek vissza, valószínűleg „el kell tűnnöm” a gyermekkel.
Mivel az ügyvédem megtagadta a fellebbezés beadását, én magam nyújtottam be azt a bírósági rendszeren keresztül. Soha nem kaptam semmilyen választ vagy értesítést az ügy kimeneteléről. Nem teljesítettem az amerikai visszatérési határozatot abban az időben, viszont az ügyvédem benyújtott egy orvosi igazolást a bíróságnak, amelyben szerepelt, hogy COVID-fertőzésem van, és nem tudok utazni. A bíróság erről tudott.
Röviddel ezután az ügyvédem visszalépett az ügytől, és a bíróságot arról tájékoztatta, hogy „eltűntem”, és nem tud velem kapcsolatba lépni — ami nem volt igaz. Folyamatosan próbáltam felvenni a kapcsolatot a bírósággal, hogy jelezzem: nem tűntem el, és szeretném, ha kirendelnének mellém egy államilag kijelölt ügyvédet. A bíróság azonban teljesen figyelmen kívül hagyta a megkereséseimet.
Később tudtam meg, hogy az apának ítélték a teljes felügyeleti jogot, mert nem tettem eleget a visszatérési határozatnak. Ennek következtében elfogatóparancsot adtak ki ellenem, mivel az Amerikában született fiamat nem vittem vissza New Yorkba.
Ugyanez az apa bizonyítottan alkoholista — rendelkezem ittas vezetésről szóló rendőrségi jegyzőkönyvekkel, pszichológiai szakvéleménnyel, amely megerősíti, hogy alkoholhasználati zavarban szenved, valamint üzenetekkel és videókkal, amelyek agresszív italozási viselkedést mutatnak. Ennek ellenére az amerikai bíróság figyelmen kívül hagyta az aggályaimat, és soha nem kaptam választ a fellebbezésemre.
2024
Az apa később magyar ügyvédet fogadott, és kérte, hogy az amerikai ítéletet ismerjék el és hajtsák végre Magyarországon. Megnyerte az ügyet, és a magyar bíróság kimondta, hogy a gyermekemet vissza kell juttatnom az Egyesült Államokba. A magyar bíróság tisztában volt az amerikai elfogatóparanccsal és az apa alkoholproblémáival is, mégis úgy döntött, hogy a gyermeket az USA-ba kell visszaküldeni.
Ezután az ügy végrehajtási szakaszba került. Külön eljárást indítottunk a végrehajtás felfüggesztésére. Ez idő alatt a végrehajtást ideiglenesen leállították, így egy rövid ideig biztonságban voltunk Magyarországon. Végül azonban ezt az ügyet is elveszítettük.
2025
Ezt követően egy szikh mediátort kértünk fel, és megpróbáltunk találkozót szervezni az apával Bécsben, hogy békés megállapodást érjünk el a gyermek érdekében, aki ekkorra már négyéves volt. Ekkor már három éve Magyarországon éltünk. A kisfiam kizárólag magyarul beszélt, az apja pedig ez idő alatt semmilyen kapcsolatot nem tartott fenn velünk, nem fizetett gyermektartást, és soha nem küldött sem születésnapi, sem karácsonyi ajándékot.
Az évek során több alkalommal is próbáltunk egyezségi javaslatokat tenni a gyermek érdekében, de az apa soha nem válaszolt. Végül a mediátor segítségével úgy tűnt, hogy az apa családja hajlandó párbeszédre, és 2025 szeptember 26-ára időpontot is egyeztettünk. Minden úgy tűnt, a gyermek javára rendeződik, de az utolsó pillanatban az apa visszalépett, majd megszakította a kommunikációt, és a családja sem reagált többé a mediátor megkereséseire.
Október 21-én az Egyesült Államokban tárgyalás volt a korábbi elfogatóparancs felülvizsgálatáról. A bíró ekkor kijelentette, hogy amint a gyermeket visszajuttatják az USA-ba, és az apa ezt megerősíti, az elfogatóparancsot visszavonják. A magyar ügyvédem elutazott az Egyesült Államokba a tárgyalásra, de nem engedték megszólalni, mivel nem amerikai bejegyzett ügyvéd.
Ugyanezen a napon — október 21-én — az apa megjelent Magyarországon a fiam óvodájában. A magyar hatóságok közreműködésével rendkívül agresszív módon elvitte a fiamat, szó szerint kitépték a nagyapja karjaiból. Mire odaértem, a kisfiam már eltűnt. Nem engedték, hogy elbúcsúzzak tőle, összepakoljam a ruháit, iratait, oltási kiskönyvét, gyógyszereit, vagy elmagyarázzam neki, mi történik.
Jelenleg az apa New Yorkban tartózkodik a gyermekkel, és megakadályoz minden kapcsolatfelvételt. Nem engedi sem a telefonos, sem a FaceTime-hívásokat, hiába próbálkozom nap mint nap.
Ismerősöktől azt az információt kaptam, hogy az apa nemrég elveszítette orvosi engedélyét alkoholproblémák miatt, bár erről hivatalos dokumentum még nem áll a rendelkezésemre.
A helyzet most rendkívül súlyos.
A kisfiam veszélyben van: egy alkoholista apával él, aki nem beszéli a nyelvét. Mély lelki traumát élhet át — négy éven keresztül minden nap velem volt, most pedig hirtelen egy idegen környezetben, idegen emberek között találta magát.
Nemrég felvettem a kapcsolatot az amerikai bevándorlási ügyvédemmel a zöldkártyám ügyében. Bár több mint egy éve nem tartózkodom az Egyesült Államokban, megerősítette, hogy továbbra is beléphetek az országba. Az ügyem valószínűleg egy bevándorlási bíró elé kerül, de beutazásom engedélyezett.
Jelenleg sürgősen meg kell tudnom, hogy van-e ellenem bármilyen büntetőeljárás. A bíró október 21-én kijelentette, hogy amint a gyermek visszakerül, az elfogatóparancsot az apa visszaigazolásával feloldják. Őszintén remélem, hogy ez már megtörtént — de mielőtt megpróbálnék visszatérni az Egyesült Államokba, meg kell bizonyosodnom arról, hogy biztonságosan beléphetek az országba.
